Fogyasztóvédelem szempontjából azért fontos foglalkozni a fogyasztó fogalmával, mivel több jogszabály határozza meg a fogalmát, azonban ez a fogalom meghatározás nem egységes. Alaphelyzetben abból kel kiindulnunk, hogy a fogyasztót a jogszabály védi, mégpedig azért, mert egy fogasztó a vállalkozással szemben gyengébb pozicióban van. A jogalkotó szerint ugyanis a fogyasztó nem jártas annyira a szerződések megkötésében, míg a vállalkozó például akár egy hónap alatt köt annyi szerződést, amennyit a fogyasztó egész életében. (itt nem csak az írásba foglalt szerződésekre kell gondolni, szerződés jön létre akkor is amikor beszerzi a vállalkozás az árut, vagy futárt rendel, stb…)
A fogyasztó fogalma több jogszabályban is megjelenik, ezért nézzük meg pontosan, melyiknek milyen jelentése van, és melyik fogalmat hogy kell értelmezni?
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
8:1 § (1) 3. fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy;
Ez az alap fogalom, de hozzá kell tenni, hogy a kapcsolódó jogszabályok is megfogalmazzák maguk a fogyasztó fogalmát. PL zálogjogban is van egy kialakult gyakorlat és fogalomkör, az utazási szerződések, utazási irányelv sem a Polgári Törvénykönyv által megjelölt fogyasztó fogalmat használják. Ezeket azért nem fejtem ki a cikkben részletesen, mert alapvetően webáruházakkal, másodlagosan kisebb vállalkozásokkal foglalkozom, és nem terjed ki a cikk tartalma zálogjogra, hitel szerződésekre, vagy utazási szerződésekre.
A Polgári törvénykönyv által meghatározott FOGYASZTÓ fogalma kissé leszűkölt. A korábbi – az 1959-es – Polgári Törvénykönyv (továbbiakban PTK) rendelkezései nem voltak összhangban az Uniós fogalmakkal.
A régi PTK. fogalmát csak azért mutatom be, hogy mindenki lássa, ez már NEM használatos fogalom.
Ptk. 685. § d. fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést kötő személy; –> azaz itt hiányzik a fogalomból az, hogy TERMÉSZETES Személy! Az Új – és Jelenleg is hatályos Polgári Törvénykönyv szerint a fogyasztó:
Ptk. 8:1. § [Értelmezõ rendelkezések] fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy;
Az EURÓPAI UNIÓ fogyasztóvédelmi irányelveiben használt fogyasztó fogalma1
Vegyük a 2018/302 RENDELETET alapul, és nem akarok ezen az EU-s részen hosszan időzni, mert könnyen bele lehet keveredni a fogalmakba, és nem visz minket közelebb a hazai jog megértésébe.
Itt a 16. preambulum bekezdéssel kell foglalkoznunk, ami így fogalmaz:
Az áruk vagy szolgáltatások végfelhasználóként, általános hozzáférési feltételek alapján történő megvásárlásakor a fogyasztó és a vállalkozás – különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k – gyakran hasonló helyzetben vannak.
Ezzel egyet kell értenünk. Tegyük fel, vagy egy webshopunk, ahol telefon tokokat értékesítünk. A telefontokok tekintetében mi nagy tudással rendelkezünk, legalábbis nagyobbal, mint a fogyasztó. Joggan ismerjük a termékeinket, mint a fogyasztó. Tételezzük fel, hogy az EPR kötelezettség teljesítése miatt, nekünk mint egyéni vállalkozásnak, vagy KKV-nak, szükségünk lesz egy mérlegre. Ezért keresünk egy webshopot, és rendelünk egy mérleget. Mi értünk a mérleghez? Nem. Mint egyéni vállalkozók, egyedül végezzük a vállalkozásunk tevékenységeit. Tehát ugyanolyan gyenge pozicióvan vagyunk, mint vállalkozás, mint a fogyasztó velünk szemben. Éppen ebből indul ki az Európai Unió is a rendeletben.
Ezért a meghivatkozott rendelet az mondja, hogy a vevőként eljáró fogyasztót és vállalkozást egyaránt védeni kell az állampolgárságon, lakóhelyen vagy letelepedési helyen alapuló megkülönböztetéstől. E védelem azonban nem terjedhet ki azokra a vevőkre, akik valamely árut vagy szolgáltatást későbbi viszonteladás, átalakítás, feldolgozás, bérbeadás vagy alvállalkozásba adás céljából vásárolnak meg, mivel ez hatással lenne a vállalkozások közötti viszonylatban széles körben használt forgalmazási rendszerekre, amelyekről gyakran kétoldalúan tárgyalnak, és amelyek a beszállítói és a feldolgozói oldalon egyaránt közvetlenül a kereskedelmi stratégiához kapcsolódnak. 2
1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről
2. § E törvény alkalmazásában:
10. fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. A békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában – a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. május 21-i 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásának kivételével – fogyasztónak minősül a fentieken túlmenően az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró, külön törvény szerinti civil szervezet, egyházi jogi személy, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is, amely árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. A belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. február 28-i (EU) 2018/302 európai parlamenti és tanácsi rendelet [a továbbiakban: (EU) 2018/302 rendelet] alkalmazásában fogyasztónak minősül a fentieken túlmenően az (EU) 2018/302 rendelet szerint vevőnek minősülő vállalkozás is.
Fogyasztó fogalma a Bírói gyakorlatban
Amikor egy fogalmat vizsgálunk, amely több jogszabályban is megjelenik, érdemes megnézni a bírói gyakorlatot is.
Elvi iránymutatás a békéltető testületek hatásköri szabályainak egységes alkalmazása céljából
I. Ki jogosult békéltető testületi eljárás megindítására?
Az Fgytv. két viszonyrendszerben teszi lehetővé a békéltető eljárás megindítását.
- Az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy vonatkozásában, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.
- Másrészt pedig olyan más, fogyasztónak minősülő, az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró, külön törvény szerinti civil szervezet, egyházi jogi személy, társasház, lakásszövetkezet, mikro, kis- és középvállalkozás vonatkozásában is, amely árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.
A személyi hatály megállapításának két konjunktív feltétele van: egyrészt a fogyasztói minőség megállapítása (külön törvény szerint minősíthető a jogszabályban felsorolt jogalany valamelyikének), amely a természetes személyek esetében nem jelent különösebb nehézséget, köszönhetően a szűkítő jogi szabályozásnak, másrészt pedig a jogviszony másik alanya vállalkozási minőségének megállapítása.
A természetes személytől eltérő személyek fogyasztói minősége - A békéltető testületi eljárás szempontjából fogyasztónak minősülő egyéb személyek minősítése sokkal nagyobb körültekintést igényel. A minősítés egyrészt a jogalany külön jogszabályok szerinti jogi minősítését, másrészt az adott jogviszonyban a fogyasztói minőség megítélését igényli. A fogyasztói minőség megítélésére több irányadó módszer is elképzelhető.
Az Fgytv. alapján fogyasztóként kell tekintenünk azokra a külön személyekre, akik önálló foglalkozásukon és gazdasági tevékenységi körükön kívül eső célok érdekében járnak el, tehát nem tekinthetőek e minőségükben vállalkozásnak, aki ugye a fogyasztókat érintő vagy érinthető tevékenységét önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében végzi. - Az önálló foglalkozáson vagy gazdasági tevékenységen kívül eső célok érdekében történő
eljárás meghatározása ugyanakkor nehézséget okozhat különösen a kkv-k panaszosi minőségének megállapítása körében.
EBH2005.1321 – a A Legfelsőbb Bíróság döntése, amely egyébként meghivatkozik még egy döntést:
A Legfelsőbb Bíróság. BH2006. 343.6 és EBH2004. 10937 számú döntéseiben az Fgytv. szerinti fogyasztói minőség vizsgálatakor azt a véleményt képviselte, hogy a fogyasztói státusz egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végső felhasználása érdekében történjen.
Mint a cikk szerzője, megjegyezném ebben a vonatkozásban ennek a logikus voltát: ha az előbbi példánál maradunk, és van egy telefon tokot forgalmazó vállalkozásunk, mérleget veszünk, amit használni tervezünk, nem tivább értékesíteni, úgy ebben a minőségben miért ne lehetne a vállalkozás is fogyasztó, és miért ne illethetné meg bizonyos fokú védelem?
Egy másik – a régi PTK égiesz alatt született értelmezés – szerint: Fogyasztónak minősül az a nem természetes személy is, aki az áru végső felhasználója”- EBH 2004.1093
A korábbi bírói gyakorlat tehát sokkal tágabban értelmezte a fogyasztó fogalmát.
45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól
Ebben a rendeletben a fogyasztó fogalma egyértelműen a PTK-ra utal vissza, mely szerint:
fogyasztó: a Polgári Törvénykönyvben meghatározott fogyasztó; – azaz fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy;
távollévők között kötött szerződés: olyan fogyasztói szerződés, amelyet a szerződés szerinti áru vagy szolgáltatás nyújtására szervezett távértékesítési rendszer keretében a felek egyidejű fizikai jelenléte nélkül úgy kötnek meg, hogy a szerződés megkötése érdekében a szerződő felek kizárólag távollévők közötti kommunikációt lehetővé tévő eszközt alkalmaznak;
Itt ehát egyértelmű, hogy a fogyasztó természetes személy, és nem illeti meg a jogszabályban foglalt védelem a vállalkozásokat.
Összegezve
A fogyasztó fogalmát több jogszabály is meghatározza. A PTK-ban megjelölt fogalom akkor használható, ha a kapcsolódó jogszabály a PTK-ra utal vissza. A békéltető testületek szemopntjából azonban a megjelölt civil szervezet, egyházi jogi személy, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is fogyasztó, azaz fordulhat a Békéltető testületekhez. Nem illeti meg azonban a elállási jog ONLINE vásárlás esetén. Ezt azért fontos kiemelni, mert ha nem távollévők közötti ügyletről beszélünk, akkor a PTK is nevesít számos elállási formát. (pl akár szerződésszegés esetén)
Mit jelent ez a gyakorlatban a webáruházak szempontjából?
- Elállási jogát csak a TERMÉSZETES személy PTK-ban megnevezett fogyasztó gyakorolhatja online vásárláa esetén
- Békéltető testülethez a Fogyasztóvédelmi Törvényben megjelölt – civil szervezet, egyházi jogi személy, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is fordulhat, ha online vásárolt
Mit tegyünk vállalkozóként, ha szeretnénk megvásárolni egy terméket, és szeretnénk, hogy legyen lehetőségünk elállni?
Nos, vállalkozóként ha szeretnénk magunknak többlet jogokat, pl amikor megvásárolunk egy komplett irodabútort, vagy veszünk egy laptopot. Mivel ilyenkor számlát kérünk, nyoma van annak, hogy nem természetes szeméyként szerződtünk. Ez természetesen nemm jelenti azt, hogy nincsenek jogaink. Mi is egy szerződéses jogviszonyba lépünk be ilyenkor. Ebben az esetben elve nem érvényes ránk a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló kormányrendelet, mert nem minősülünk fogyasztónak.
Amennyiben ezekre a beszerzésekre külön szerződést kötünk, azaz mi vagyunk a megrendelők, és van egy vállalkozó, úgy a szerződés alapján meghatározott, és a PTK-ban megjelölt jogok megilletnek minket.
Szerződésszegés esetére is nevesít a PTK. elállást:
Ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, felmondhatja azt, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
A gyakorlatban
Tehát: ha én mint megrendelő, aki mobiltelefon tokokat forgalmazok, veszek egy mérleget, hogy a csomagolásokat lemérjem. Ezt nem online rendelem meg weboldalon keresztül, hanem mondjuk szerződés alapján rendelem meg, akkor én is elállhatok, ha pl. késik a szállítás. Tételezzük fel, hogy nekem bevallást kell készítenem X határidőre, amit szintén jogszabály írt elő, ehhez rendeltem a mérleget, aminek X határidő előtt meg kell érkeznie. Ha a mérleg nem érkezik meg, csak X határidőt követő 10. napon, akkor nekem már megszűnik az ahhoz fűződő érdekem, hogy megvegyem ezt a mérleget. Szóval, a vállalkozást is megilletik jogok a PTK szerint, csak nem webáruházas vásárláskor, mivel ott a fogyasztókat védi a jogszabály, és nem a vállslkozást, aki mint vállalkozó rendel. Ugyanakkor, ha én mint mobil telefon tok kereskedő, kis és mikro vállalkozásnak számítok, és onlnie rendeltem, a Békéltető Testülethez fordulhatok a panaszommal.
Ha további webáruháakat érintő fogalmak is érdekesek számodra, nézd meg a blogon elhelyezett további tartalmakat: https://webaruhazkisokos.hu/blog
https://webaruhazkisokos.hu/blog
- AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/302 RENDELETE
(2018. február 28.)
a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról ↩︎ - EU 2018/302 rendelet, 16 preambulumbekezdés ↩︎
nézzük, ilyenkor mi a helyzet, magánvállalkozóként szükségem van egy fényképezőgépre, a kivitelezések fényképes dokumentálásához, tehát végfelhasználóként venném meg, ilyenkor mi a helyzet az eladó és köztem a garanciára vonatkozóan, mert egy bolt azt állítja ilyenkor már nem érvényesíttethetem a garanciára vonatkozó jogaim
Ha végfelhasználóként vesszük meg, azaz a számla MAGÁNSZEMÉLY nevére szól, akkor kétséget kizáróan vonatkozik a garancia. A hozzászólás alapján számomra kérdéses hogy hogy lett megvásárolva a gép, mert ez szerepel: végfelhasználóként venném meg. Meg lett már vásárolva, vagy még nem? Ha vállalkozó vásárol vállalkozótól, akkor a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 6:157.-159. §-a az irányadó, ami a hibás teljesítésről és a kellékszavatosságról szól.